Az új operációsrendszer grafikailag egyértelműen a MAC osX-re hajaz, emellett első ránézésre gyorsabbnak tűnik mint a 10-es. Ez lehet placebo, lehet a friss telepítés is, de bármi más is. Most megnézzük, jelenleg, a bemutató után másfél hónappal milyen a használhatóság képernyőolvasóval.
Gyakori kérdések
Mivel van néhány gyakran felmerülő kérdés, ezeket igyekszem előre letisztázni, hogy elkerüljük a félreértéseket.
Vége a Windows 10-nek?
Nem, a Windows 10 2025-ig támogatott. Erről részleteket a vonatkozó Microsoft dokumentációból tudhatunk meg, miszerint a rendszer még bő 4 éven át használható.
Rendszerkövetelmények
Erről elég sok ellentmondás, pletyka és riogatás kering. A hivatalos rendszerkövetelmények számos pontban nagyot ugranak a Windows 10-eshez képest, de a tesztverziókat TPM2.0 vagy SecureBoot hiányában is felrakhatjuk. Számos fórum, oldal körüljárta az ezeknek való megfelelést (BIOS-beállítások), ezt itt most kihagyjuk, de ha a rendszer megjelenik, - és nem lazítanak a követelményeken - mindenképp megnézzük ezeket.
Hogy szerezhető be?
Hivatalosan a Windows Insider Programban, de készíthető friss ISO Linux-on vagy Windows-on az UUP dump és hasonszőrű oldalak segítségével. Amennyiben a rendszerkövetelményeknek nem felel meg a gép, számos kerülőmódszert találhatunk a problémára, de mivel a szoftvergyártónak fontosak a visszajelzések, sokszor elég ignorálni az ilyesfajta figyelmeztetéseket.
Mikor jelenik meg?
Hivatalos kommunikáció szerint idén, az utolsó negyedévben várható.
Kell majd frissíteni?
Az akkori rendszerkövetelményeknek megfelelő gépeken lehet, de kötelező várhatóan nem lesz. Ráadásul a Windows 10-ről egykattintásos frissítésre is legalább 2022-ig várni kell. Első körben tehát ilyesfajta szándék nélkül elég nehéz lesz véletlenül felrakni az újdonságot.
Telepítés, első lépések
A fenntebbi UUP dump segítségével készítettem egy sima telepítő ISO-t, amit pendrive-ra írtam, a build-je 10.0.22000.100, Windows 11 Pro. A gépem (HP Elitebook 8470P) több ponton sem felelt meg a rendszerkövetelményeknek.
- Nincs bekapcsolva a BIOS-ban a SecureBoot.
- Nincs TPM2.0-ám
Egyébiránt a konfiguráció nagyvonalakban 8 GB RAM, 120 GB SSD és egy Core I7-3520M kétmagos, négyszálas 35W TDP-jű (tehát nem visszafogott teljesítményű) processzor, Intel HD Graphics 4000-es integrált videókártyával.
A rendszer telepítése nagy meglepetést nem okozott. Valószínű, hogy az UUP dump még Windows 10-es telepítővel dolgozik. A szokásos particionálás után értelmes időn belül felment az új rendszer, majd újraindítás és némi gondolkodás után behozta a beállítási képernyőt.
Ez már tartogatott némi meglepetést. Az ablak design-ja teljesen megváltozott, illetve jónéhány gomb felirata is. A Narrátor viszont a korábbi rendszeren megszokott módon működik, először angolul, utána magyarul. A tartózkodási hely beállítása után jön a billentyűzet, utána a hálózati rész. Home kiadás esetén elvileg már nincs lehetőség offline, Microsoft-fiók nélkül telepíteni, de pletykák szerint még is megoldható, ha ALT+f4-gyel zárjuk az ablakot. Mivel én Pro-val próbálkoztam, ezért simán rámentem, hogy offline módban akarom folytatni.
Eztán ami nagyobb meglepetés, az adatvédelmi képernyő. Nem lehet sima enterrel továbbmenni, minden oldalon (tartózkodás, diagnosztika) a megfelelő beállítások megadása után kézzel kell aktiválni a folytatás gombot, mely előtt megtekinthetőek az adatvédelmi nyilatkozatok és hasonlók.
Használat közben
Az első beállítások megadása és némi gondolkodás után az asztalon találtam magam. Az alapstruktúra nem változott, így én rögvest felraktam egy legfrissebb NVDA-t. Ez a rendszert 99%-os pontossággal kezeli.
Az új startmenü nagy változást nem jelent, ugyanazokat mutatja, mint az elődje. Annyi, hogy a Gépházban testreszabás után mutatja, hogy hol lehet ezt ismét megtenni az általa ajánlott funkciók bekapcsolásához. Van kereső, ez talán stabilabb mint az eddigi, nekem magabiztosabb érzetem van.
A tálca középre zártan jelenik meg, épp ezért a WIN+x menüje sem balra zárt. A tálcáról tabbal körbejárva a szokásos gombok láthatóak, de ezek nem sima nyomógombok, a képernyőolvasó lenyomható és elengedhető verzióként ismeri fel, gondolom, ezt azért majd javítani fogják a fejlesztők.
Az alkalmazások, a Windows 10-ben alapértelmezett beállítás szerint, csoportosítva jelennek meg a tálcán, és ennek kikapcsolására már nincs mód. Emellett ha nincs kitűzött alkalmazás, és nincs is semmi megnyitva, akkor tabbal körbejárva nem is létezik az ezeket tároló rész.
A rendszertálca is átalakult. Alapból a Windows-os ikonok vannak kitűzve, mint a hálózat, óra és hangerőszabályozó (ami félre van fordítva, és a volume-ből lett tárhely), de a lista bővül az adatvédelem ikonjával, ha megy a mikrofon, vagy az értesítésekével, ha van ilyenünk. A háttérben lévő alkalmazások ikonjai a túlcsordulási területre kerülnek, ahonnan egyesével lehet a gépházon át kitűzögetni, vagy a területre kattintva járhatjuk be. Az összes ikon kitűzésére jelenleg nincs mód.
Az átnevezések sorát gyarapítja a Gépház könnyű kezelésről akadálymentesítésre módosított menüje is. Az egész Gépház is jelentősen megváltozott, olyan érzés használni, mint egy mobilappot. Bővült a beállítások lehetősége, a hálózati panelen végre lehet tiltani az ethernetet is, de sok dolog testreszabhatóbb. A tippeket viszont nem lehet letiltani, remélhetőleg ez csak a DEV kiadás miatt van, bosszantó lenne éles üzemben poweruser-ként ezzel foglalkozni. Sok benne a logikátlan visszagomb, összecsukott beállítási területek, bár jó esetben az ember nem túl gyakran macerálja ezeket.
A rendszertálcáról a hálózat ikont megnyomva csak a vezérlőközpontba dob a gép, a Wi-Fi-ket újabb kattintással lehet elérni. Teljesen fölösleges bonyolítás, hogy a hálózati ikon nem dob az elérhető hálózatok listájára.
A Gépházban bővült a hálózati beállítások köre. Már lehetőség van tiltani és engedélyezni az adaptereket, így az ncpa.cpl, eszközkezelő és az egyéb módszerek mellett itt a hivatalos válasz a problémára. A redmondi szoftveróriás az audiobeállításokon is variált, kommunikációjuk szerint már a gépházban érhető el a hangerőkeverő, persze a futtatásból megnyitható sndvol is megmaradt, ami azért jelentősen egyszerűbb, főleg, ha sűrűn használja valaki.
Érkezett új helyi menü. A menügomb és a SHIFT+f10 a régit hozza be, de egeres jobklikk már az újat. Furcsa az új, de megszokható, igazából almenü helyett osztott gomb van, de kb. hasonló a tudása. Az intéző is megújult, a ribbon-t felváltotta egy egyszerűbb menüsor-szerű valami, aminek a tervezésekor az egyszerű, átlátható működés lehetett a cél, mert nagyon puritán, de amit tudnia kell, azt tudja.
A régóta használt parancssor kapott egy konkurenciát, a Windows Terminal személyében, amit az NVDA visz normálisan, de a JAWS-nak beletörik még a bicskája.
A JAWS 2021 júliusi frissítésében javították a Windows 11-es kereső használhatóságát, ezt leszámítva nem találkoztam a program számára leküzdhetetlen résszel, legalább is olyannal nem, ami a Windows 10-ben jó, de az újdonságban nem.
Személyes benyomások, konklúzió
A rendszer iránya alapvetően zseniálisan jó, de van pár idegesítő hiba, ezt viszont inkább a tesztverzió számlájára írnám. Nálam random elkezdett újraindulgatni az Explorer ha a tálcára akartam lépni, máskor a startmenü nem jött be, megint máskor beragadt, de olyan is volt, hogy az ALT+tab kombó nem akart működni.
Az egyetlen tényleg bosszantó dolog, ami mármár tendencia a Windows 10 óta, hogy az új felületeken szinte minden esetben megszűnik a kezdőbetűvel való navigáció lehetősége, így minden esetben be kell járni a területet. Ilyen a gépház (bár keresője ugye van), ilyen az új rendszertálca és ilyen az új helyi menü is.
Összességében ha tartják a tervezett megjelenési dátumot, nem hiszem, hogy olyan kaliberű ugrásra kell számítani mint a Windows 7-ről Windows 10-re migrálások idején. Bár néhány dolog még bizonyára változni fog, de eddig úgy néz ki, hogy a motorháztető alatt és a grafikus felületen történtek módosítások, amik a képernyőolvasókat kevéssé érintik. Nagyon kíváncsian várom a folytatást, és persze ha indokolja, hozok egy újabb élménybeszámolót.