Az Ubuntu 17.10-es verziójában a korábbi ifupdown megoldást, amit a Debian is használ, leváltotta a netplan.
A hivatalos
blogbejegyzés
részletesen fejti ki a témát, de röviden annyi az előny, hogy ez egyszerű konfigurálást tesz lehetővé .yaml fájlokkal.
Személy szerint egy előnye tényleg van, futtatható egy parancs, amivel ellenőrizhető, hogy szintaktikailag helyes-e ahogy elkészítettük a konfigfájlokat.
A netplan egészen egyszerű dolgoktól a komplex hálózatokig jó társ.
A netplan a fájljait a /etc/netplan, /run/netplan és a /lib/netplan/ könyvtárakban tárolja .yaml kiterjesztésekkel.
A bejárás abc sorrendben történik. A beállításokat alkalmazza, illetve ha egy beállításnak több példánya van, az abc sorrendben utolsó fájl utolsója a mérvadó.
A fájlokat akkor is bejárja, ha alkönyvtárakban vannak.
A fájlok szintaktikája hasonlít picit a Python-éra. Szinteken vannak a beállítások, azok gyermekei és azoknak a gyermekei is, akárcsak a Python elágazások vagy ciklusok.
Egy benntebbi szintet két szóköz jelöl, ha mégbenntebbi négy, aztán hat stbstb. A szóközök nem cserélhetőek tabulátorra.
A netplan hivatalos oldala a
https://netplan.io/
ahol remek
példák
is vannak, de én is mutatok párat. A konfigoknál figyeljetek az IP-kre és az interfésznevekre, ellenkező esetben SSH-n elérhetetlenné válhat a gép!
Először tehát irány a /etc/network/netplan könyvtár. Itt a fájlt nevezzük át úgy, hogy a vége .bak legyen, így az eredeti fájl mindig meglesz. Ez változó névre hallgat. Szerver esetén például 01-netcfg.yaml, tehát a mentés után 01-netcfg.yaml.bak. Így nem fogja alkalmazni a netplan, de simán visszaállítható.
Most készítsük el a saját fájlt, nekem default.yaml, majd a példákat szerkesztés után másoljuk bele, végül mentsük, majd alkalmazzuk (parancsok a példák alatt).
Sima DHCP-s
Egy alap, DHCP-n IPv4-es és IPv6-os címet kérő konfignak így kell kinéznie
network:
version: 2
renderer: networkd
ethernets:
eth0:
dhcp4: true
dhcp6: true
Statikus v4, dinamikus v6
Egy sima, statikus v4-es és DHCP-s v6-os címmel rendelkező konfig
network:
version: 2
renderer: networkd
ethernets:
eth0:
dhcp4: false
dhcp6: true
addresses:
- 192.168.1.2/24
gateway4: 192.168.1.1
nameservers:
addresses: [192.168.1.1, 8.8.8.8]
Bridge, statikus v4, dinamikus v6
Egy sima, statikus v4-es és DHCP-s v6-os címmel rendelkező br0-ás interfész. A bridge tehát a br0, míg a fizikai kártya az eth0.
network:
version: 2
renderer: networkd
ethernets:
eth0:
dhcp4: false
bridges:
br0:
dhcp4: false
dhcp6: true
addresses:
- 192.168.1.2/24
gateway4: 192.168.1.1
nameservers:
addresses: [192.168.1.1, 8.8.8.8]
interfaces:
- eth0
Első körben megadtuk, hogy az eth0 ne kérjen IP-t. Utána beállítottuk a br0-ás i nterfészt, végül alul megadtuk, hogy a br0 az eth0-val legyen bridge-elve. Így már telepíthető OpenVPN is haladóbbaknak.
A beállítások elvégzése után a
sudo netplan try
parancs kiírja ha hiba van. Ha nincs, akkor enterrel lehet jóváhagyni a változtatásokat.
Aki pedig nagyon magabiztos, az a
sudo netplan apply
parancsot is használhatja. Ez nem kérdez, csak dolgozik.
A netplan igazi előnye tehát az, hogy leellenőrzi, hogy szintaktikailag helyes-e amit csináltunk. Ennek a létjogosultsága még akkor is megkérdőjelezhető, ha egy kezdőről beszélünk, hisz hosszútávon talán jobb lenne egy egységes megoldás a Debiannal. Már pedig az - szerencsére - nem tervezi elhagyni a jóöreg ifupdown használatát.